A Baromjárás a típusos ősi homoki legelők tekintélyes maradványa. A buckás területen mélyebb fekvésű nádasok, szikesedő pusztai foltok és homokpuszta-gyepek egyaránt előfordulnak. A Baromjárás -sajnos - semmilyen védelem alatt nem áll, de legeltetéses használata reményt nyújt értékeinek fennmaradására. Kár, hogy a pusztát idegen fafajokból álló telepített erdősávok tagolják, illetve keretezik. Jellemzője a buckaközök egykori vízgazdagsága. Ez annak az üledékföldtani sajátosságnak köszönhető, hogy a futóhomok borítás itt már csak felszíni és egyre szakadozottabb, az alatta települt pleisztocén-végi lösz pedig viszonylag jobb vízzárást biztosít. A botanikailag legértékesebb része a terület egyharmadát kitevő homokbuckás rész. A buckaközökben az agárkosbort, a hátakon a homoki bakszakállt, a báránypirosítót és a homoki kikericset csodálhatjuk meg. Rovarfaunája is gazdag.